Mára már sokkal optimistább a hangulatom, hála a napocskának, szövögetem további terveimet, mikor még a jelenlegi feladataim is itt várnak rám, sebaj. Mire jók a BKV járatai, amiken napi 2-3 órát töltök el: végig tudom gondolni a napi tennivalóimat, lelkiekben felkészülök az óráimra, merengek a múlton, napszemüvegben könnyezem, beszívom Magyarország valamennyi Pestre tévedő hajléktalanjának bűzét, embertani megfigyeléseket végezhetek, ilyesmik.

Az evésről szerencsére kezdek leszokni, most a napi 2-3 kávé mellé mindennap jár egy szép alma, egyelőre a hazaiból, aztán este, ami akad, hála kedves férjem konyhaművészi tevékenységének. Na, csak legyek túl azon a nyelvvizsgán, és fejezzem be a fordítási munkámat, lesz utána minden! Még akár testmozgás is.

A portugéza projekttel nem tudom, mi lesz, miután sikerült magam lenullázni a Mesternél.  Nem baj, tanulni mindenképpen fogok, kínaira rágyúrunk, mert ugyebár ebből a nyelvvizsgából nem biztos hogy az sül ki, amit Mari néni bedagasztott...Jó lenne, ha valami kis online fordítási meló is összejönne, csak úgy zsebpénzecskének, eldorbézolni, mondjuk BKV-bérletre, villanyszámlára, hitelkártya-törlesztésre, profi vízkőoldóra. Jaja, vizsga utáni első nagy feladat a lakást emberek által is lakhatóvá tenni. Nincs valakinek egy varázsseprűje?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.