Pontosan nyolc éve, február 8., 18 órakor kezdtem el kínaiul tanulni. Holnap Ázsiában beköszönt a Kígyó éve. Ez nyolc évvel ezelőtt is majdnem így volt, csak nem kígyó, hanem valami más dög. Hát ez bizony egy fordulópont volt, minden más lett, és nem véletlenül égett bele a memóriámba az a dátum, az az este, és azok a pillanatok. Nem tudom, ki-mi vezérelt oda, de azt gondolom, jól tette.

Boldog tavaszünnepet!

Különös, hogy jóformán évekig senki sem járt erre, most, hogy nem írok egy sort sem, kicsit megnőtt az olvasótáborom:) Üdv annak, aki valamit keresett, és bocsánat, hogy nem itt találta meg!

Nincs időm írni, pedig jó lenne, mert sok minden kavarog körülöttem, gondolatban nincs hiány, és a leírt gondolat mindig kicsit tovább viszi az embert, mint a csupaszon gondolt gondolat. 

Igaz, hogy eddig is többet rinyáltam itt, mint kellene, a negatív hozzáállás nem segít, az biztos. Csak sajnos az a helyzet, hogy az örömöknek örülünk ott helyben egy percig, egy napig, de ha valami bánat, bosszúság éri az embert, nehezebben teszi túl magát rajta, rugózik, pattog, forgolódik, és csak nem múlik olyan könnyen, mint a boldog pillanatok. Akkor, ha nincs ott mellette valaki, akinek elkapja a vállát, akkor marad a monitor, vagy konzerváltaknál a papír.

Mindjárt vége ennek az évnek is, így illendő lenen valami évértékelőt tartanom. Lényegileg: nem olyan fos, mint a tavalyi. Új munkák, soksoksoksok, pénz az csak kicsivel többtöbbtöbbtöbb, stressz soksoksoksok, pozitív emberi interakciók, lehetne többtöbbtöbbtöbb.

De megint voltam Kínában, és isteni volt, mind a kétszer. Nem vagyok nagy világutazó, ezért nem tudom, természetes érzés-e az, hogy minél többször megyek oda, annál nagyobb izgalommal és várakozással készülök rá. Épp az ellenkezője lenne logikus, nem? A másik, hogy minden csücskében annak az országnak otthon érzem magam. Legyen az a pekingi reptér hármas terminálja, shanghai-i kis utcácska, a Howard Johnson Oriental Plaza 12. emeleti szobája, az egyetemi előadó, vagy a két hektáros parkocska valamelyik árnyas fája alatt,  egyszerűen jó. Csodálatos dolog (legalább nagyjából) érteni azt a világ másik végén, hogy mi történik körülötted. Máshogy néznek ki az arcok, más kicsit a táj, más ízek érnek a nyelvedhez, de otthon vagy. Ott is, itt is. Lehet, hogy mindenhol? Annyira szeretném megtudni!

Annyira szeretek tanulni! Ez ebben az évben is megadatott, még ha nem is látványos, és nem is a szokványos értelemben vett tanulás, de mégis... nekem minden az... Sokszor gondolom magamban azt, hogy tényleg csak addig van értelme élni, amíg be tudok fogadni új dolgokat, amíg fel tudja kelteni az érdeklődésemet valami minden áldott nap, amíg fel tudok futni a harmadikra összeomlás nélkül.. utána minek már?

Szép okos nagyfiam is elindult a világ felé, remélem, jó úton. Én amiben tudom, segítem, de a legnagyobb segítség, ha hagyom, hogy menjen, és tapasztaljon. Van, amitől meg kell védenem, és van, amitől meg kell tudnia védeni magát.

Ebben a szellemben várom 2013-at. Mi lesz vajon a segítségemre magamon kívül?  Tudok-e segíteni másoknak valamiben?  Boldog új évet!

Mondhatnám, hogy katasztrófa? Mondhatnám. Mondom. Kulcsszavak: NAV-kasza, multiwork, nokaja, soksárgacsekk, átlátszó lettem, unfairplay- lényeg, a szívás. Komolyan, már mint egy kolibri, tisztára. Én naív állat, például, azt hittem, hogy vannak még emberek, kik mellett ha kiállsz, akkor ők is kiállnak melletted, és nem csak a saját gennyes kis érdekeiket meg imidzsüket (fujjj) nézik. Hüllllllyyyyyeeeee!

Itt van, megjött 2012. Ha valaki betévedne, BÚÉK. Azt hiszem, ez az idei olyan év lesz, ami sokaknak hoz változásokat. Na, most nagyot mondtam, mi? De csak figyeljenek. A maja világvégében nem hiszek, de a saját végem az közel van, ha nem csinálok valamit hamarosan. Muszáj lesz leülnöm, és tiszta fejjel végiggondolni ezt-azt. Ezt amúgy javaslom másoknak is. Előbb-utóbb csinálok valami írásos reflexiót is. Előzetesnek annyi: 2011 az októbert meg talán a nyár egy részét leszámítva FOSSSSSS. Mégis szeretettel fogok rá emlékezni. Csak a szépre emlékezem, a rosszból meg tanulok.

Ma a biológiai sokféleség napja van. Ezen alkalomból szeretettel köszöntöm az összes barmot, ökröt, szamarat, igáslovat, libát, tyúkot, hernyót, férget, patkányt, görényt, cicamicát, herét, egyéb élősködőket, hangyát, tufát, gyökeret, éjszakai pillangót, felszarvazottakat, tündérbogarakat, angyalkákat,  galamblelkűeket, kutyahűségűeket, birkatürelműeket, és akiket véletlenül kifelejtettem, szeretlek benneteket mind! Éljen a biodiverzitás és éljünk mi mindannyian. Együtt.