Érdekes biológiai jelenségre figyeltem fel. Ha éppen haragszom valamiért a fiamra, vagy veszekszem vele, ami így a kamaszkor kezdetén mind sűrűbben fordul elő, akkor - gondolom, védekezési mechanizmusként- elkezd még szebb lenni! A szemei még kékeszöldebbek lesznek, a hosszú fekete ívelt szempillái hirtelen nőnek egy nanométernyit, a hajszálai még aranyozottabb árnyalatba csapnak át.....:) És nem szedek semmilyen tudatmódosítót: be van építve genetikailag, az anyai ösztön.

Érdekes, vártam már az új évet! Ez talán jó jel, mert vannak terveim, akarok csinálni dolgokat, látom magam az év végén elégedetten (viszonylag)...

Eddig egész jól állok, sikerült a halogatásbetegségemet kordában tartanom, már vettem könyveket (kínai orvoslás, pszicho, ezo), és táplálkozástudományilag is magasabb szintre léptem, vaú. Na most, már nem jár az ingyenes uszodabérlet, szívás. Az egyetem nem fizet, mindemellé, még nagyobb szívás.

Gyászom is van, sikerült kinyírni a kövirózsámat, nem tudom, hogyan történhetett, egy éjszakát sírtam miatta, emlék...

Takarítottam már megint, gratulációkat postai levelezőlapon és dísztáviratban is elfogadok.

Nyelvtanulás lassan, lassan...majd lesz az is, no.

Sport, az is lesz majd, no.

Találtam nagyon jót: Ökofitnesz: www.okofitnesz.hu Ha ez nem motivál, akkor semmi. Gyertek ti is, mozgás!

Kedves nem nagyon létező olvasók, meg én.

Mindannyiunknak nagyon boldog karácsonyt, jó lesz. Félnetek. Nem kell.

Nekem lesz. Stressz. Szeksz nem lesz. Na, hát csak ennyire vagyok készen ettől az évtől. Jövőre - ????????

 Nos igen, ez van, és nem olyan nagy tragédia, sőt, most jön majd még csak az igazi jó világ!

 De azért egy kis virágocskának örültem volna. Ennyi.

Uramisten, de sűrű itt már megint az élet!

Meglett a HÁZ, kéremszépen, egy hónapja még hülyének néztem volna azt, aki azt mondja, nekem valaha is lesz valami a nevemen. A ház takaros, csak 200 km-re van. Egyelőre benne marad a kedves idős házaspár, amíg találnak valamit bent a városban, és majd tavasszal birtokba vesszük a kis házikót. Ez talán a legjobb megoldás, mert addig sem kell a rezsit fizetni, valaki ott van állandóan, és majd anyósom tud menni tavasszal, ha "itt a jó idő".   Azóta kb. 1 métermázsa bútoráruház-katalógus gyűlt össza a lakásban, színeket nézek a falakra, és a kerten agyalok. Merthogy az is van, 1000 négyzetméter, csak egyelőre parlag.

Micsoda változások!

Aztán közben munka, mint rendesen, kisgyermek kamaszodik, brrrrrr, de néha el tudok menni úszni, hurrá.

De mikor fogok portugálul tanulni?

Ki fogja anyukámat eltuszkolni egy rendes kivizsgálásra? Ki fogja rendesen kitakarítani a lakást?

Ki evett a cipőcskémből? Ki aludt a lámpa?