A tegnapi nap a hideg és a munka jegyében telt, estére sikerült egészségesen elfáradnom. Viszont tényleg érzem a tavaszt, mert igyekeztem néhány tornagyakorlatot beiktatni, ha rendszeresen tudnám nyomni, akkor talán még értelme is lenne. A probléma az, hogy leéltem majdnem negyven évet, és soha nem sportoltam, a mozgás az más, imádok gyalogolni, úszni, hegyet mászni, olyan lájtosan persze, a Csomolungma még nem volt meg, de semmi rendszeres, tudatos.  Most a cél egy uszodabérlet, ami nem is olyan egyszerű feladat, mert pénzben elérhetetlen, egyéb forrásból meg időigényes. A másik gázos dolog a táplálkozás. Most már igyekszem legalább a folyadékra odafigyelni, de az meg azért nem sima, mert akkor állandóan pisilni kell, ami mondjuk a hetes buszon csak bizonyos emberek privilégiuma, nekem meg bérletem van, azzal nem szabad...A szénhidrát meg a fő ellenség, de valahogy mindig barátnak mutatja magát, nélkülözhetetlen barátnak. Utána meg csak fújódik az ember főlfele, tésztásodik, tésztásodik, aztán mindennnek annyi. A rohadt metróaluljárópékek meg elmehetnek a francba, az illatos bucijaikkal. Halál a cukorra, inkább mint rám, nemdebár?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.