Valahogy mégse a zárolt pénzeimen járt az agyam a héten. Csak ma jutott eszembe valamiről. Amúgy csak ez a szerencsétlen vörös tenger kering a gondolataimban. Tényleg az árvíz, földrengés se semmi, de ez valami eszméletlen. És néha micsoda kommenteket tudnak írni, te atyaúristen..... Lehet, hogy tényleg megértünk a kihalásra? Egyelőre csak a segélyvonalat hívogatom- már amelyiket ugye lehetővé teszi a kedves szolgáltató- más nem jut most eszembe. Venni kéne valamit és elküldeni, de ki tudja, az is hova kerül, kinek a szatyrában köt ki. Ilyenek lettünk, kérem szépen, nem bízunk már semmiben és senkiben, illetve dehogynem, csak sose abban, akiben és amiben kellene. A környezetnek mindenesetre már annyi. Az emberek, hát nem tudom, ők talán még valahogy tudnak újraindulni, de megtörve, az biztos. A felelősség érdekes kérdés, nem hiszem, hogy a vezéreket meg kellene feszíteni, bonyolultabb ez annál. Lefizetett ellenőrzés? Nemtörődömség, a figyelmeztetésekkel szemben közömbösség? Tragikus véleltlen?  Már mindegy is, most majd jól meg-el-leellenőriznek minden hasonló létesítményt, aztán egyszer csak megint történik valahol valami, valami egészen más... Borzalmas. De élni kell, valahogy élni kell, tovább menni és jobbítani, amit csak lehet. Vagy legalább nem elrontani még jobban.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.