Sikerült megint belebújnom a majomjelmezbe. Most ez kissé egoista lesz: néha úgy gondolom, hogy az én érzéseim, cselekedeteim, gondolataim is lehetnek fontosak, magamnak mindenképpen. Miért van az, hogy ezt szinte csak én látom így? Bocsánat, hogy nem vetélődtem el háromnapos magzatkezdemény koromban és én is része akarok lenni a világnak.Miért van az, hogyha valakiről úgy gondolom, hogy lehetnénk jóbarátok, mert szimpatikusnak, okosnak, stb. találom, és netán úgy látom, én sem vagyok annyira ilyesztő figura, akkor hol megy félre a dolog? Hogy nem csak adni szeretnék? Hogy nem feltétlenül látom úgy a dolgokat, ahogyan mások? Hogy nem mindent csinálok úgy mint mások szerint kellene tennem? Nem baj, szeretem a pofonokat, vastagodik tőle a bőr a pofámon.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.