Akármilyen ocsmány idő is volt ma, azért jót shoppingoltam (bocs) a fiammal, miután megvolt az anyáknapi ünnepség. Büszke is vagyok rá nagyon, de megint nehéz idők jönnek, holnap kezdődik a rádióban a lemezfelvétel, még iskolába sem fog menni jónéhány napig.

Cipőt vettünk, édes istenem, az nem egyszerű. Már egészen kicsi kora óta nyilvánvaló, hogy éppen olyan méretű al ába, amilyen méretben pont nincs normális cipő. Vagy fordítva. Vagy nem tudom. A férjemnek meg nincs türelme vele vásárolgatni, míg én kifejezetten élvezem, holott nem vagyok az a nagy plázajáró patkány. Az új dolgokat viszont szeretem. Most nekem is jutott egy cipő, remélem, kényelmes lesz, mert már megőrülök, úgy fáj a lábam. Na, nincs nyivákolás ma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.